Magyar

Українська

English

Oldalaink
 o Főoldal
 o Técső története
 o Líceumunk története
 o Tanáraink
 o Képeink
 o Fórum

Kedvelt oldalaink
 o facebook.com
 o tanulas.lap.hu
 o google.hu
 o vilagtudomany.hu

TÉCSŐ TÖRTÉNETE

Photo Photo Photo Photo Photo Photo Photo Photo Photo Photo Photo Photo Photo Técső címere Photo Photo Photo Photo Photo Photo

Técső város Ungvártól 136 km-re, Huszt és Rahó között  a Tisza jobb partján fekszik, a jelenlegi ukrán-román határ térségében. Técsőt, ahogy a hagyomány tartja, a magyarok „teccő” helyen alapították valamikor az ezredforduló idején. 1329-ben Károly Róberttől már különböző kiváltságokat is kapott. A régi koronaváros ma is az egyik központja és végvára a Felső Tisza-vidék magyarságának. A trianoni békeszerződés után a Tisza folyó jobb partján fekvő várost a Csehszlovák Államhoz kapcsolták, majd 1945-től Szovjetunió része lett. A Szovjetunió felbomlása óta Ukrajna területéhez tartozik. Kárpátalja egyik járási központja. Lakossága 12900 fő, ebből 3000 magyar nemzetiségű. Felekezetek: református (híveinek száma kb. 1800), római katolikus (híveinek száma 850 körüli), görög katolikus, pravoszláv.
A városban született és élt Hollósy Simon (1857-1918) festő, a XIX. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb képviselője. 1904-1918 között Técsőn művésztelepet hozott létre. Számos külföldi tanítványa is volt. Emlékét a művész egykori lakóházán emléktábla őrzi. Az ő nevét viseli a 12 osztályos magyar középiskola.

Részletesebb történelem.

A monda szerint valamikor réges-régen ellenség tört a hazára: annyian voltak, mint csillag az égen, apró, gyors lábú lovakon száguldoztak, felperzselték a falvakat, városokat, az embereket leöldösték vagy rabszíjra fűzték és vitték a messzi keletre, ahonnan nem volt visszatérés. A király egy csapat hű katona kíséretében elküldte feleségét, gyermekeit, udvarhölgyeit a messzi rengetegbe, ahol nem találnak rájuk az ellenek. Akkortájt nem lévén még országutak, a menekülők a Tisza mentén igyekeztek fel a hegyekbe. Estére megpihentek egy hegy lábánál, ahol egy portyázó csapat megtámadta őket. A katonák derekasan verekedtek, sok támadót levágtak, a többit megfutamították. Az egyik menekülő lován hátrafordult, megcélozta a királynét és kieresztette a nyílvesszőt. A királyné kedvenc udvarhölgye látván a veszélyt, testével takarta el úrnőjét és a nyílvessző a mellébe fúrodott. A kis csapat, félve az újabb támadásoktól, felment a hegyre, ahol a királyné a saját sátrába vitte a sebesültet, ellátta sebét, virrasztott mellette. A hegy mögül kelő nap másnap reggel bearanyozta a tájat. A királyné kivitte halálosan sebzett udvarhölgyét a sátor elé, aki meglátván a csodás vidéket halkan megszólalt: „Felséges asszonyom, teccő nekem ez a hely.” A királyné sírva nyugtatta udvarhölgyét: „Nem fogsz meghalni, hamarosan meggyógyulsz! A király uram kiveri az országból az ellenséget és akkor neked adom ezt a vidéket, tied lesz.” Mosolyogni próbált szegény sebesült, köszönte a nagy kegyet, ám érezte, hogy eljött a búcsú perce, megragadta úrnője kezeit és könyörögve kérte: „Úrnőm, ne eresszen el!” De a halál erősebb volt. A királyné megparancsolta, hogy vigyék és temessék el a holtat a síkság közepén, mindenki hordjon rá földet: a férfiak egy sisakravalót, az asszonyok egy köténnyel. Úgy is lett: egy nagy domb emelkedett fel a kedvenc udvarhölgy teteme fölé. Évek múltával, amikor szabad lett az ország, a királyné udvarhölgye emlékére kápolnát építtetett a dombra: hadd őrködjék tartománya felett! A vidék lassan benépesedett. A hegy lábánál, a Tisza-parton az emberek házakat építettek és úgy emlegették falujukat, mint azt a helyet, ami „teccő.” Ebből lett a város neve: Técső. A helyet, amelyen meghalt az udvarhölgy úgy nevezték: Nereszen. A dombot, amelyen a kápolna állt, ma is Kápolnának nevezik. Eddig a szájhagyomány, ami azt próbálja megmagyarázni, honnan erednek a ma is használatos hivatalos megnevezések.
A város nevét történelme folyamán többféleképpen használták-írták, mint: Thechew (1336), Techew (1406), Teczyő (1453), Thewche (1459), Tétső (1851), napjainkban szlávosítva: Tyácsevó, Tyacsiv.
Fellelhetők a következő megnevezések is: Tetz, Tehcz, Tétző, Tetsen, Tecsev.
Ennek következtében a helység lakosait is az évszázadok során különbözőképpen nevezték: tőcsi, tőcsei, tetci, tecsei, técsői, técsi, tyácsevói, stb.

Técső város pecsétje

A pecsétet elsőként Nagy István írta le 1867-ben a Századokban eképpen:
„...én eddig négy magyar köriratut (pecsétet - Szőllősy Tibor megj.) közöltem. Most e számot ismét szaporíthatom egy jeles példánnyal. Ez a Máramaros vármegyebeli Técső koronavárosának pecsétje, melynek nyomója (tipariuma) valószínűleg máig is megvan; mert az okirat, melynek lapján e pecsétet nyomva látom, 1853-ban kelt, krsai Buzik Lajos polgármester aláírása alatt... Alakja gömbölyű, körének átmérője egy hüvelyk és egy fél vonal. Belső szemcsés karimájában egy fejű sas, szétterjesztett szárnyakkal, kinyújtott karmokkal, és nyíl alakú kioltott nyelvvel látható, derekán félhold forma látszik. A felső karimában az akkori írásmód szerint e körirat áll: /TÉCZŐ VAROSSA:1:60:8./  A magyar körirat dacára is, az évszám előtti A betű a latin Anno-t jelenti. Az évszám mutatja, hogy a vésemény a XVII. század első tizedéből való, és e szerint a magyar köriratú ismert pecsétek között ez a hatodik helyen áll.”

Técső város címere

A címert a város 1701. június 28-án kapta meg (korábbi nem ismert). Erről tanúskodik a következő (még fellelhető) levél:
„LEOPOLD Privilégiuma Anno 28-Junius 1701 Ebbe Confirmaltatik az Őt Városoknak az Közönséges Öt Pecséttye ugy, hogy ezen Pecsét alatt költ és az Őt Városok meg maradására tzélozo Instrumentumok mindenütt Autenthicumoknak tartassanak. Ezen Közönséges Pecsétnek Tzimere mind az Öt Város külön külön Pecsétes Tzimereik öszve folyásából áll, és ezen Privilégiumokból ki tetszik, hogy Técsőnek a Czimere Sas, Visknek Szarvas, Husztnak Két nyi­lak, Hosszumezőnek egy Ökör Fő, Szigethnek pedig egy Belénd Fő. Hogy pedig a Belénd az Ágas Szarvaira nézve az Bivalytol nagyon különbözzön azt a Természet Históriája világosan meg mutatja.”
Vagyis: a város címerének és pecsétjének fő/alap motívuma a sas. A Técsői Városi Tanács magyar képviselő csoportjának szorgalmazására 1991. június 28-án az ősi címert a város visszakapta.

Técső város első okleveles említése

1329. április 26. amikor a város — Hosszúmezővel, Viskkel, Huszttal egyetemben — Károly Róberttől kiváltságos levelet kap, amely így kezdődik: „Első Károly Római Császár és Magyar Királly Privilégiuma Anno 26-Aprilis 1329. (fordítás latinról magyarra- Sz. T.) Erre a privilégiumra mint a legelsőre a többiek is többnyire refundaltatnak, és ebből veszik főképpen az Öt Városnak minden szabadságai eredetét, áll pedig egy Ellől járó beszédből..., és azon kivül 17. Punktumokból”..., majd „...A Visk, Huszt, Técső és Hosszúmező városokbeli szász és magyar hospeseket különféle jogokban és szabadságokban részesíti..." A 17 pontban összefoglalt kiváltságokat Técső város lakossága az évszázadok folyamán még hétszer kapta meg, illetve erősítették meg a kiváltságba foglalt jogaikat.
A harmadik pont eképpen hangzik: „...(megengedtetik — Sz. T. megj.) hogy maguknak papot szabadon választjanak...” Egy a korát meghazudtolóan jól olvasható iratgyűjteményben: Series Actorum in Archivo Luinque Oppidano repertorum, atque Conservatorum, amely 1496-ban íródott és latinról magyarra fordított gyűjteménye az uralkodói és királyi rendeleteknek, az első rendeletet 1458-ra datálja, mely megerősíti Técsőt (és a többi négy várost) korábbi kiváltságaikban, mint olvasható: „...mind azokban a Szabadságokba mellyel az előbbeni Magyar Királlyok által meg ajándékoztattak...” Fellelhető az említett gyűjteményben — többek között — egy másik, a vidék lakosságát érintő okirat (is): „Mátyás Királly Privilégiuma abb Anno 1472 melyben megerősíttetnek az Őt Városok Eő Felségének mind az Oláhok, mind egyéb Rebellisek ellen tett hivseges Szolgálattokért mind azon a Szabadságokban á mellyekben éltek az előbbi időkben.”

(A történelmi adatok részletei Szőllősy Tibor: A Técsői Református Egyház története c. könyvéből készültek.)

Köszönjük, hogy ellátogatott a mi kis weboldalunkra!

Copyright © 2008-2015 TMTRL - Minden jog fenntartva. - zolthan